Ez a hely „ahol a nap és a hegy összeér” 

A Mátrai Történelmi Borvidék az ország 22 borvidéke közül területi nagysága alapján a második legnagyobb, a hegyvidékiek között pedig a legnagyobb a mintegy 7000 hektárnyi nyilvántartott szőlőültetvényével. A borvidék a Mátra hegység déli lejtőin, kelet-nyugati irányban a Tarna és a Zagyva folyók által határolt területen, mintegy 15-20 km széles sávban helyezkedik el. A Régió a borvidéki besorolást csak az 1960-as évek második felében kapta meg, annak ellenére, hogy a területen ősi hagyományai vannak a szőlészeti-borászati tevékenységnek. A terület ősidők óta lakott. Már a Honfoglalás előtt itt élő népek is foglalkoztak szőlőműveléssel, borkészítéssel. Szent István király idején már nagy hagyománya volt a szőlőtermesztésnek.

A Mátra lábánál széles skálája található a különböző, vulkanikus eredetű talajoknak. A domborzati adottságok és az igen magas napsütéses órák hatására olyan mikroklíma alakult ki, amely páratlan szépségű fehérborok készítését teszi lehetővé. Az itt készült fehérborok elsősorban friss, virág- és gyümölcsillatukról híresek. A területre látogatva éreznünk kell, hogy nemcsak az ország legnagyobb, hanem az egyik legrégebbi borvidékén járunk. Sajnos a történelmi emlékek nagy részét a török megszállás 150 éves időszaka tönkretette. Annak ellenére, hogy a Borvidék 22 településének első írásos emlékei az 1200-1300-as évekből datálódnak, kevés a hiteles emlékhely a településeken. A török hódoltság alatt elnéptelenedő falvak mellett több településen tovább élt a szőlőművelés, a borkészítés hagyománya, hiszen a vallási tiltás ellenére a törökök is szívesen kóstolgatták az itteni “zafírhoz” hasonló színű borokat. Ekkor vált uralkodóvá a térségben a kék szőlőfajta a “törökszőlő”, és terjedt el a csemegeszőlő termesztése is.

A XVIII-XIX. sz. szőlőfajtáit már jobban rekonstruálhatjuk. A fehér fajták közül legelterjedtebb volt az úgynevezett fehér szőlő (Lisztes), a zöld szőlő (Budai és Szerémi zöld), valamint a Margit szőlő. A XIX.sz.-ban futottak fel a muskotályos fajták, elsősorban a Hárs szőlő. A szőlőtermelés fénykorát a Napóleoni háborúk negyedszázada jelentette. Az igazán számottevő pincészetek, a térség ma már műemlék borházai, kúriái, kastélyai ekkor létesültek (Visonta, Abasár, Gyöngyöstarján). Később a Habsburg birodalom védett belső piaca jelentette a tisztes megélhetést a térség lakóinak. Az 1880-as filoxéra vész tönkretette az addig virágzó szőlőkultúrákat a Mátraalján. A jelentősebb állami segítséggel elvégzett rekonstrukció új szőlőfajtákat honosított meg a borvidéken, és ekkor alakult ki a napjainkban is jelentős szőlőoltvány előállítás. Ma az ország legnagyobb törzsültetvényei, oltványiskolái Mátraalján találhatóak (Abasár és környéke).

Napjainkban a fehérbort adó szőlőfajták dominanciája jellemző a borvidékre. A nagy területen termesztett hungarikumok (Olaszrizling, Hárslevelű) mellett világfajták (Chardonnay, Szürkebarát) aránya is jelentős. A borok között mennyiségben a rizling típusúak vannak túlsúlyban, de a piaci részesedése az illatos boroknak Muskotály, Tramini jelentős. A kékszőlő aránya alacsony (16%), az új telepítések zömét azonban kékszőlő fajták teszik ki. A vörösborokra a könnyedség, a gyümölcsös illat jellemző, színük a rubint idézi. A borvidékre érkező látogató egyre több helyen kóstolhatja meg a mátrai termelők borait. Több településen hangulatos pincesor várja az idelátogató vendégeket (Szücsi, Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Abasár, Visonta, Domoszló, Kisnána, Markaz).

A bor választékot itt találja meg.